Véget ért a dal,
De valami még visszatart,
Valami amit érzek belül,
Az emlékükre írtam ezt a dalt ,
ami jókedvet áraszt,
De még mindig keresem a választ...

Ref.:
Véget ért egy dal,de minket még mindig összatart,
Az ami minket belül összevart!
Véget ért egy dal,de valami még mindig visszatart,
Minket a zene magának akart!

Voltak jók és rosszak is,
De átvészeltük azokat is,
Mindig csak a magunk útját jártuk,
Amit soha meg nem bántunk,
Zenéltünk éjjel,zenéltünk nappal,
Kaptunk is mindenből nagykalappal.

Azt hittük mielőtt meghalunk,
Csak akkor jön az a dolog amire gondolunk,
Rajongók körében ezt követi rosszkedv sírás,
De 1 banda sem lehet örök, szomorú a feloszlás!

Ref.:
Véget ért egy dal,de minket még mindig összatart,
Az ami minket belül összevart!
Véget ért egy dal,de valami még mindig visszatart,
Minket a zene magának akart!

Minden buliban hepajt iszunk
Aztán meg a fejünkre állunk
Másnap egésznap alszunk
Amíg újra lábra nem állunk

Reméljük zenénk megadta azt amire vágytok
De most véres szívvel tovább állunk
Minden este gondolunk majd rátok
Emléketeket a szívünkbe zártuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.