Csak pár napja, hogy utoljára láttalak,
De már alig várom, hogy karomba zárjalak.
Nélküled egy hét is végtelen,
S egyedül vagyok, védtelen...
Fényképed nézve, 
Hangod felidézve,
A szélbe üvöltöm bánatom,
Hogy menniyre fáj a hiányod...

Öleléseért reszketek,
S csókodért epedek
Harapnálak,csókolnálak,
Meg soha nem csalnálak,
Hisz újra reményt adtál,
S szívembe fényt loptál.

Nem hittem, hogy lehet így szeretni,
Bár csak pár hete tudok veled nevetni.
Pár hét, de mégis egy élet,
Melletted a szív újra éled...

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.